Antonin Artaud levele Ferdière asszonynak

Rodez, 1943. június 10.

            Amikor Ferdiére doktorral egyetértésben kezdeményezte átszállításomat ide, azt azért tették, mert tudták, ki vagyok és mennyire igazságtalan, felháborító és fájdalmas volt helyzetem a ville-évrard-i elmegyógyintézetben.

            Helyzetem, emlékeztetésképp mondom, úgy festett, hogy miután a hitvány hatóság lépései segítségével, amelyek részükről a legundorítóbb megbabonázó ravaszkodásokra támaszkodtak, elzártak, az emberi aljasság következtében tökéletesen ép elmével maradtam elzárva.

            Abban az időben Önnek a legpontosabb fogalma volt minderről és hogy a mágia, azt mondom mágia a szó legteljesebb értelmében, lényegi és egyetlen részt foglalt el helyzetemben, hogy elzárásom mágia-dolog volt és hogy az emberek, az emberek vagyis a kormány és a francia közigazgatás, a mágia által tartottak elzárva és rám vonatkozólag elnyújtottak egy hitvány tévképzetet, azt, hogy őrült vagyok, mert önmagamat a mágikus és okkult agressziók (ez fekete mágia volt) ellen mágiával védvén meg, felhasználtam az egész Ünnepi Fehér Mágia démonok ellen leghatásosabb, ismert és újra feltalált fegyverzetét, a szertartás pedig főleg keringésből, éneklésből és égetésből állt. Ön nem akarta, hogy az, aki a Rossz elűzése céljából kering, énekel és éget, képtelen legyen megvédeni magát és főleg, hogy továbbra is üldözött, zaklatott, éhező és bebörtönzött legyen, mondom BEBÖRTÖNZÖTT, kényszerdiétán, kényszerzubbonyban élő.

            És most erről van szó. Dr. Ferdière-t egy rossz szellem kerítette hatalmába, aki elhiteti vele, hogy az a néhány dalocska, melyeket megesik, hogy a Rossz elleni védekezésemben eléneklek, utálatos és dühítő és ezektől a dalocskáktól azért szenved olyannyira, mert az uralkodó Rossz Szellem tökéletesen, hermetikusan rátapadt egész testére és magával akarja rántani zuhanásába és magával együtt odaveszejteni. Beteg vagyok és nem kezel, véres tenezmussal párosuló szörnyű hasmenés gyötört múlt vasárnap, hétfőn és kedden, és ő nem vette észre, továbbá csak azért találkozik velem, hogy megfenyegessen, az idegbetegek részlegébe zár, ahol éhezni fogok, pedig az étel maradt itt az egyedüli menedékem a rosszal szemben, mivel Önök megvonták tőlem az egyetlen gyógyírt, amely a dolgokat csillapíthatná és elkerülnöm engedné, hogy minden pillanatban elragadjon a Rossz ellen űzött kimerítő varázslás, noha sokkal inkább volna kedvem aludni, mintsem énekelni, hiszen a szívem nem elég gondtalan ehhez, de hogy aludni tudjak, miközben a Rossz rám nehezül, ahhoz ópiumra volna szükségem, mindenekelőtt.

                                                                                                          Antonin Nalpas 

Emlékeztetnie kéne Ferdière doktort, hogy más is létezik a világon, nem csak én, és hogy a saját szemével láthatta és teljes bizonyossággal az égi sereget, amint a földön előre tör és tüzével körbekeríti a rodezi elmegyógyintézetet és hogy az üldöztetésnek általam, itt elszenvedett története egy mindenre kiterjedő izzó parázslásban ér majd véget.

(traduction Szabó Marcell)