TIBERIUS

 

Regillumból származik. Fondiban született. Rómában született. November 16-án született. Itáliában született. Veszélyben van. Anyjával menekül. Nápolyba menekül. Nápolyban van. Szicíliában van. Az erdőben van. Eltéved az erdőben. Rómában van. Visszatér Rómába. Már nincs apja. Örökbe fogadják. Kilenc éves. Beszél. Beszédet mond a bíróságon. Beszél az apjáról. Elmond egy dicsőítő beszédet. Kamasz. Játszik. Actiumban van. A cirkuszban van. Elvesz egy római asszonyt. Van egy fia. Van egy fia. Van két fia. Elválik. Elvesz egy római asszonyt. Elvesz egy másik római asszonyt. Elveszti a fivérét. Nincs több fivére. A testét viszi. Rómában van. Megy. Viszi a fivére testét. A seregben van. A háborúban van. Expedíción van. Harcol. Gascogne-ban harcol. Keleten harcol. Örményországban harcol. Harcol. Iránban van. Franciaországban van. Bajorországban van. Svájcban van. Magyarországon van. Horvátországban van. Németországban van. Ügyes hadvezér. Szigorú. Bevonul Rómába. A szekerei élén. Győzedelmes. Ő a Pannonicus. Ő a legyőzhetetlen. Hatalmas. Túl hatalmas. Száműzik. Elhagyja Rómát. Elhagyja a feleségét. Elhagyja a fiait. Ostiába távozik. Úton van Ostia felé. Rodoszon van. Egyedül él. Fél. Elrejtőzik. A szigeten rejtőzik el. Nem fogadja a látogatókat. Nyugtalan. Számoszon van. Félti az életét. Beszél anyjával. Visszatér Rómába. Rómában van. Óvatos. Vár. Beszédet mond a bíróságon. A szenátusban van. Beszédet mond. Visszautasítja a hatalmat. Tétovázik. Elhárít. Visszatáncol. Tétovázik. Eltávolítja a vetélytársait. Elfogadja. Kormányoz. Helyreállítja a rendet. Elfojtja a lázadásokat. Így szól:

 

Dixi et nunc et saepe alias, bonum et salutarem principem, senatui seruire debere et uniuersis ciuibus saepe et plerumque etiam singulis.

 

A szenátusban van. Védi a szabadságot. Konzultál. Konzultál az adók ügyében. Konzultál a monopóliumok ügyében. Konzultál a válaszok tartalma ügyében. Konzultál a válaszok formája ügyében. Elfogadja a Szenátus véleményét. Tiszteletben tartja a szenátus tekintélyét. Meghallgatja az erőseket. Meghallgatja a gyöngéket. Szolgálja az államot. Megakadályozza a visszaéléseket. Eltöröl néhány dekrétumot. A bíróságon elnököl. Tanácsokat ad a tisztségviselőknek. Emlékezteti a bírókat a törvényekre. Így szól:

 

Similem se semper sui futurum nec umquam mutaturum mores suos, quam diu sanae mentis fuisset.

 

Felügyeli a köz erkölcseit. Megreformálja a szerencsejátékokat. Megreformálja a nyilvános előadásokat. Lecsökkenti a színészek fizetését. Megszabja az árakat. Limitálja a fényűzést. Felügyeli a szórakozóhelyeket. Bezárja a rossz hírű helyeket. Megtiltja a sütemények közszemlére tételét. Példát mutat. Takarékos. Fogadásokat ad. Az előző esti ételeket szolgálja fel. Megkezdett ételeket kínál. Így szól:

 

Sollemnibus ipse cenis pridiana saepe ac semesa obsonia apposuit dimidiatumque aprum, affirmans omnia eadem habere, quae totum.

 

Betiltja a mindennapos ölelkezést. Korlátozza az újévi ajándékozást. Megbünteti a házasságtörő nőket. Száműzi a szabados életet élőket. Száműzi a kurtizánokat. Betiltja az idegen kultuszokat. Lerombolja a szent díszeket. Elégeti az öltözékeket. Száműzi a zsidó fiatalokat. Elűzi a zsidókat Rómából. Elkergeti az asztrológusokat. Így szól:

 

Oderint, dum probent.

 

Szereti a nyugalmat. Szereti a békét. Szereti a rendet. A köznyugalmat akarja. Harcol a gonosztevők ellen. Elítéli a tolvajlást. Megsokszorozza a rendőrök számát. Katonai tábort létesít Rómában. Ráncba szedi a karhatalmat. Elfojtja az alsó néprétegek lázongásait. Eltörli a menedékjogot. Felemeli az adókat. A polgároktól lop. A szenátoroktól harácsol. Megjutalmazza a feljelentőket. Kifosztja a barátait. Így szól:

 

Boni pastoris esse tondere pecus, non deglubere.

 

Gyötri a barátait. Gyötri az anyját. Száműzi a feleségét. Kínoz. Minden nap kínoz. Újévkor is kínoz. Új szenvedéseket talál ki. Megsokszorozza a kínokat. Megkínozza az ártatlanokat. Megkínozza a polgárokat. Megkínozza a nőket és a gyerekeket. Az utcán vontatja a testeket. Eltöreti a gyerekek lábát. Elrendeli a szüzek megerőszakolását. Életre ítéli a haldoklókat. Gyilkol. Egyfolytában gyilkol. Mindenkit meggyilkol. Meggyilkol egy költőt. Meggyilkol egy történészt. Meggyilkol egy halászt. Meggyilkol egy katonát. Szenátorokat gyilkol. Meggyilkolja a fiát. Meggyilkolja a fogadott fiát. Meggyilkolja a sógornőjét. Meggyilkolja az unokáit. Meggyilkolja az összes barátját. Így szól:

 

Siquidem locutus aliter fuerit, dabo operam ut rationem factorum meorum dictorumque reddam; si perseuerauerit, in uicem eum odero.

 

Elhagyja Rómát. Feladja a köztársaságot. Campaniában van. Caprin van. Visszatér a szigetére. A szigetén van. Berendezteti a szobákat. Obszcenitásokat rendez. Fiatal lányokat gyűjt. Fiatal fiúkat gyűjt. Új kéjeket talál ki. Nőket kever össze férfiakkal. Néz. Láncokat alkot. Néz. Prostituálja a férfiakat. Néz. Prostituálja a nőket. Néz. Kidíszíti a fülkéket. Néz. Festményeket néz. Buja képeket néz. Olvas. Buja könyveket olvas.

 

Berendezi a sziget ligeteit. Berendezi a sziget erdeit. Prostituálja a lányokat. Berendezi a barlangokat. A férfiakat a barlangokba helyezi. Nézi őket. Felöltözteti a fiatal lányokat. Felöltözteti a fiatal fiúkat. Nézi őket. Fiúkat választ. Zsenge korú fiúkat választ. Kis halacskáimnak hívja őket. A vízben van. Úszik. Úszik a kis halacskáival. Felizgul. Felizgatták a kis halacskák. A kis halacskák között úszik. Hagyja, hogy harapják. Hagyja, hogy a kis halacskák harapdálják. Szoptatja magát. Odaadja nekik szopni a hímtagját. Odaadja nekik szopni a mellét. Hagyja, hogy a kis halacskák nyelve szopja. Felizgul.

 

Elhagyja Caprit. Visszatér. Újra itt van. Úton van Róma felé. A Lucullus-villában van. Iszik. Mérget iszik.

 

Tiberius élete Suetonius nyomán

 

Részlet a „Híres emberek élete híres emberek írásai alapján” című könyvből.

 

 

(Selaf Levente fordítása)

 RONDS DANS L'EAU D'L'AN

             éditions inconnues

 

 /

le ciel où vrille avril est bleu pervenche

l'hirondelle à sa cheminée le pic au vert

triplent leur part de vie doublé barré l'hiver

la lavandière balance sa hanche

 

et jusqu'aux chats qui miaulent et contre-dansent

j'entends par là la voix d'un ange éclaboussé

de violons mille jupons à retrousser

serait-ce quelque muse qui par chance

 

s'accorderait mutine à la verdure

de mon jardin fleuri les oiseaux d'applaudir

ma perspicacité je m'offre un beau soupir

 

montrez-vous madame je vous endure

mais passez cependant comme l'heure a passé

l'amour l'encre et les pleurs ces tord-boyaux assez

 

/

quand mai s'y met le martinet

rase gratis un gros nuage

le coucou trompe au voisinage

le pinson qui lui rit au nez

 

un monde entier très affairé

et braille et crie et tout l'occupe

surtout la vie qui tous les dupe

en ce savoir je suis ferré

 

ma belle au bal ai fait valser

tant que ses joues étaient cerise

la jalouse enviait l'éprise

 

sur le tard un corbeau musclé

m'a bousculé d'un vieux coup d'aile

et s'est envolé r'avec elle

 

/

en juin joints les deux bouts le début à la fin

la cigogne claque du bec la vie crépite

au son de sa crécelle la mort fait le pitre

dix de perdues onze retrouvées au plus fin

 

de ruser renard c'est le moment d'où jamais

l'erreur éros démené n'en fait qu'à sa tête

cuisses fesses tétons tous à l'air tous en fête

et que ça saute à la saint jean si je t'aimais

 

je m'oubliais tu m'oubliais la jambe en l'air

un rigaudon mal fagoté ça m'intéresse

une polka piquée des vers est ta maîtresse

 

on s'endormait sueurs mêlées l'odeur du foin

à paris c'est quelque chose dite la messe

tu m'apprenais comment je t'aimerais sans cesse

 

/

juillet j'y suis la plage un joli pantalon

qu'une belle italienne à la brune apprécie

je le veux me dit-elle et me sourit allons

tu me le donnes dit sa chanson vite scie

 

je la désirais désirait-elle mon pan

talon sans doute eussé-je aimé la boiterie

qu'elle m'aurait laissé poisson crevé trompant

ma faim la main sur l'os d'une obsession nourrie

 

j'ai filé dans la nuit bermuda enfilé

que j'offrais à une belle plage suivante

et ma chemise bleue plus loin vers l'épouvante

 

dépouillé comme un ver ah le beau défilé

syracuse plus rien rien de rien à me mettre

puceau j'allais devoir me rhabiller à la lettre

 

/

knock-out abasourdi d'août

rien à jeter tout à prendre

le fleuve un dernier méandre

se perd se noie dans la dou

 

ceur épuisée d'un lit frais

la fleur se dépouille encore

pourpre l'océan colore

l'ombre heureuse au lit défait

 

sueurs parfums envoûtants

jappements et soupirs elle

et lui deux se font la belle

 

les dieux dit-on sont contents

l'heure éperdue n'a plus d'aile

au loin chante un violoncelle

 

/

la tendresse n'est pas ce qu'en dit le curé

elle vient par défaut impuissante elle n'aime

ni ne hait trésor toc des mains froides et blêmes

caressant un objet qu'elle aura récuré

 

la tendresse est propriétaire le refus

est son commandement l'objet qu'elle se donne

poltron n'en saura rien révolté le glas sonne

je ne me tairai pas je sais ce que je fus

 

fille de charité son air en est vicié

sa chanson vicieuse énerve la moins folle

le plus bête n'y voit que du feu barcarolle

 

frais pondu qui vint là un objet de pitié

quoi de piété pardon d'oreille je recolle

mon vase de soissons comme on dit à l'école

 

/

octobre veut rentrer son bois

l'adultère la grande affaire

ce superflu si nécessaire

octobre veut rentrer son bois

 

enfin monsieur vous revoilà

l'adultère la grande affaire

ce superflu si nécessaire

enfin monsieur vous revoilà

 

indien l'été si ça me dit

adultère la belle affaire

je souffre plus que nécessaire

 

le démon s'en va vers midi

adultère la belle affaire

taxe perçue l'amour faussaire

 

/

novembre aux embruns de mélancolie

m'a cloué le bec je mâche ma nuit

ravale mes pleurs et mon cœur s'enfuit

d'un lien perdu comme un amour s'oublie

 

non la cause mais l'effet où tout sombre

tout et rien soit la parence des mots

dont s'éprennent les esprits animaux

à la peine à la peine à la pénombre

 

novembre courtois ta chanson est neuve

paroles en l'air musique à l'envers

avec un pendu au diable vauvert

 

imagine autour la ronde des veuves

et la mandragore et ses cris plaintifs

l'orfèvre bientôt et ses pendentifs

 

/

je sortais de chez toi des cendres plein la bouche

et prétendais ailleurs que l'amour n'était pas

au programme du jour j'avançais pas à pas

rhétoriqueur fané ma longue phrase louche

 

savoir si tu m'aimais désiré l'étais-je

assez pourtant de ne pouvoir que t'adresser

la flibuste du mien parant au plus pressé

vite l'âge venait et son cheveu de neige

 

coupable je l'étais adultère et luxure

ces péchés d'autrefois mortels me débauchaient

tu m'appelais en décembre je raccrochais

 

finissons-en ce vaudeville de toiture

mensonges et semblants je l'écris sans regret

fut de ma part infâme et bœuf j'en rougirai

 

/

des neiges de janvier j'en viens tout ébaubi

figurez-vous là-bas elle y rit il s'amuse

d'un soleil terne sous une brume diffuse

en se jetant s'ils ne sont fous en ont l'habit

 

dans le vide et glissant dérapant jusqu'en bas

se remontant allègrement de tire-fesses

en tire-fesses quand la nuit vient cela cesse

ça gigote et demain branle-bas de combat

 

comprenez-vous comprenez-moi je n'entends rien

à ces ébats de souris au laboratoire

j'attends ma belle au bar tranquille et bonne poire

 

elle rentre crevée moi je suis presque soul

le désir malgré tout voudra que je la suive

car cette souris-là m'est bien plus qu'une grive

 

/

février de fièvres froides

l'âme le cœur verglacés

de ne pas aimer assez

tout entier jérémiades

 

recroquevillé sans vie

fruit gelé jusqu'au trognon

l'hiver sera dur l'ognon

l'avait prédit à l'envie

 

germe engoncé de pelures

je ne pense plus qu'à faux

mon amour mort comme il faut

 

qu'on y vienne à tout allure

une flamme à ce réchaud

vivre cramé peu me chaut

 

/

mars et ses giboulées nocturnes

marche au pas de l'oie cadencé

la troupe est mauvaise les turnes

puent le bas de laine ranci

 

tout est de boue rien ne durcit

rien ne sèche chacun dérape

la pluie touille un fond radouci

d'ocres sombres dont le noir frappe

 

décors abominables mous

cris et gueulante caporale

je tombe ici et là m'affale

 

pleurant de rage et de dégoût

où sont mes amours ma promise

d'où vient que la nuit s'éternise

 

LE JARDIN D’ENCRE - 1

 

/3

 

 

et maintenant dis-tu pourquoi la solitude est-elle informe

on aimerait en mouler la substance et la poser devant

les mots sont faits pour ça ou peut-être la mort ou

la nuit qui de toute chose s’empreinte et n’en garde rien

on pense parfois à un linceul entrebâillé une phrase folle

faisant fuir hors de soi toute l’horlogerie des règles

mais en quoi sont les jours l’un après l’autre tirés du même

mouvement la chose invisible et régulière et si banale

que le poème joue son sens à vouloir y manger le temps

est-ce une langue ou bien un doigt pointé sur l’élevage de

poussière les mots tracés y deviennent aussitôt des ombres et qui

regarde avec un œil lecteur n’a dans les yeux qu’une buée

dès lors tout point de vue s‘abolit et voici que maintenant recule

tombe là-bas presque sous l’horizon devient geste d’adieu dont le

cœur refuse l’émotion pour demeurer soi

c’est-à-dire un organe pratique une simple pompe active

à tout moment au milieu de l’appétit de vivre

 

 

/3

 

és most mondod a magány miért alaktalan

lényegét formába kéne önteni és letenni a szavak elé

hiszen ezért vannak vagy talán a halál vagy az éjszaka

melyet megjelöl minden nyomukat mégsem őrzi olykor

egy félig felhajtott szemfedőre gondolunk egy tébolyult

mondat amelyben nem jár a szabály óraműve de mifélék

a napok egyik a másik után egyetlen mozgásból kivonva a rejtező

a szabályos és oly kisszerű dolog hogy a vers az idő

felemésztésével értelmét játssza el nyelv volna vagy egy

ujj amely a por tenyészetére mutat a megrajzolt szavak ott

árnyakká válnak és aki szemével olvasni vágyik szemében annak

csak pára lesz ettől fogva megszűnik és most van az hogy minden

nézőpont visszahúzódik szinte a horizont alá zuhan

és a búcsú mozdulatává alakul aminek izgalmát a szív

elutasítja mert önmaga akar maradni vagyis

bejáratott szerv egy működésben lévő egyszerű szivattyú

mindenkor az élet vágyakozására bízva

 

/6

 

et maintenant chacun s’éloigne dans le mouvement de l’approche

comme font les vers qui dérobent leur sens à mesure qu’il vient

mais sommes-nous jamais identiques à l’être qui respire en nous

Lui a l’avantage de rester à l’écart d’un visage de rester

tout entier dans son infinitif tandis que nous allons au milieu

du visible en posant notre ombre sur chaque chose et elle attend

et voudrait faire croire qu’elle a pris la chose dans sa toile

pour qu’une fois digérée elle soit enfin réellement le mot qu’elle est

notre ombre fait confiance au vocabulaire elle aime la langue morte

celle qui met dans la bouche une matière aussi fumeuse

qu’en met l’ombre sur nos talons comment arracher de nous l’insaisissable

et provoquer alentour le bruit d’un monde qui s’éteint

il  est temps de replier sa peau et de dire à maintenant

regarde ces lignes ces taches ces oiseaux d’encre

peut-être tout cela ne raconte-t-il rien et pourtant

une vie remue parmi ces plis et son tremblement dit

la présence est un geste qui oriente l’espace

 

 

/6

 

és most mindenki a közelségben talál távolságot

ahogy a sorok értelme elkerül habár itt van közel

de vajon valaha is egyek vagyunk-e a bennünk áramló léttel

Övé az előny hogy egy arctól távol maradhat

megmarad főnévként egészen amíg mi a látható

belsejébe tartunk befedve árnyunkkal minden egyes dolgot

vár és hiteget hogy a dolgot leple alá vette

és megemésztve egyszer valóban azzá lesz ami szóvá

árnyunk bízik a szavak készletében s neki a holt nyelv

a kedves az ami a szájba formátlan anyagot töm

mint talpunk alá maga az árny hogyan tépjük el magunktól

a felfoghatatlant és idézzük körénk egy kihunyó világ zaját

itt van az idő hogy a bőrt összehajtsuk és mostnak mondjuk

nézd ezeket a vonásokat ezeket a foltokat ezeket a tintamadarakat

lehet hogy mindez semmiről sem beszél mégis

egy élet mozdul ráncai között és remegése mondja

a jelenlét olyan mozdulat ami a térnek ad irányt

 

(traduction Szabó Marcell)

Vous voulez voir quoi au juste. Vous voulez parler à qui au juste. Vous êtes venus pour quoi au juste. Vous avez idée de quoi au juste. Qui est d’accord avec vous au juste. Qu’est-ce qui se passe chez vous au juste. Ou allez-vous comme ça au juste. C’est quoi que vous n'allez plus voir au juste. Qui vous rend toujours visite au juste. Qu’est-ce qui vous rend si injuste au juste. Vous êtes fidèle à qui au juste. En sortirez-vous un jour. Dans combien de temps au juste. Vous voulez pas le savoir. Vous voulez juste deviner. Vous devinez juste.